A Bodom-tó története

1960 júniusában négy fiatal, két 15 éves lány és két 18 éves fiú sátrazni, fürdeni ment a tó partjára. 

Akkoriban a máig is igen erkölcsös finneknél elképzelhetetlen lett volna, hogy a 15 éves lányokat elengedjék a náluk idősebb srácokkal, szóval ők elszöktek otthonról. Fürödtek is meg sátraztak is, szóval minden terv szerint alakult.


Aztán másnap reggel (8-10 óra között valamikor) egy arra járót a következő kép fogadta: a sátor előtt hevert az egyik fiú, eszméletlenül, igen komoly sérülésekkel, és az egyik lány meztelenül, halottan. A sátorban a másik fiú és lány is halott volt. Mindannyiukkal késsel végeztek. A sátor oldala ki volt vágva, valószínűleg a tettes onnan mászott be és ölte meg a bent lévőket.

Rögtön elindult a találgatás. Az egyetlen túlélő (a neve Nils Gustafsson) azt mondta, biztos nem ő volt, fogalma sincs mi történhetett, és nem emlékszik semmire. Természetesen a gyanú rögtön rá terelődött, de ő végig tagadott, és tagad azóta is, olyan meggyőződéssel, hogy elég hihetőnek tűnik. Szóval nem arról van szó, hogy egy ügyes színész lenne, aki mindenkit átver és közben röhög a markába, tényleg hisz benne, hogy nem ő volt. Akkor '60-ban a közvélemény is kiállt mellette, mindenki azt gondolta az országban, egy ilyen fiatal fiú nem tehette ezt a szörnyűséget, és indítéka sem volt. Mivel nem találtak elegendő bizonyítékot ellene (a gyilkos fegyver soha nem került elő, pedig többször átkutatták az egész környéket, beleértve a tó medrét is), végül felmentették. A finn társadalom idősebb része a mai napig hisz benne, hogy egy ötödik, külső személy tette. Elő is kerítettek a nyomozás során pár potenciális tettest, de végül senkit nem ítéltek el. 

Azonban a fiatalabbak már kezdik máshogy gondolni...

Ami Gustafsson ellen szól: volt náluk két üveg pia (valami tömény cucc), amit - mint utólag a véralkohol vizsgálatokból kiderült - egyedül a túlélő srác ivott meg (az üvegeket üresen találták reggel). Nem lehetetlen, hogy az ital elfogyasztása után, kibírhatatlan lett társai számára, és elküldték a búsba. Ekkor elment, de aztán egyszer csak "bekattant" és visszatérve kinyírt mindenkit. A sérüléseit szerezhette akkor a dulakodásban, mert nyilván társai nem adták olcsón az életüket. A rengeteg piától meg nem emlékezett semmire, és mivel kedvelte barátait, soha nem akart arra gondolni, hogy ő lehetett a tettes. Pár évvel az eset után (a fickó egyébként buszsofőr lett) állítólag egy barátnőjének azt mondta, hogy egy fára kötözte a gyilkos fegyvert. 

Valljuk meg, ez egy igen okos lépésnek tűnik, kérdés, hogy ezt egy totál részeg ember meg tudja-e csinálni. 

Mindenesetre ebből a nyomból sem lett semmi.

Szóval nekem úgy tűnt - legalábbis annak az embernek az előadásában, aki engem kalauzolt a helyszínen -, hogy ő meg volt győződve róla, a túlélő a tettes. Azt mondta az elmúlt években egyre többen gondolják ezt.

Aztán 2004-ben újra elővették az ügyet és Gustafssont (aki ekkor már 62 éves volt), mondván, hogy majd a modern kor csodái (pl. a DNS vizsgálat) mindent megoldanak. Aztán megint nem lett belőle semmi: elegendő bizonyíték hiányában újra felmentették.

Azt hiszem már sosem derül ki az igazság, de legalább a finnek is "büszkélkedhetnek" egy komoly bűnesettel. (Ezenkívül még egy híres gyilkosságról hallottam, ahol három fiatal, 16 év körüli srác egy idős házaspárt ölt meg valahol vidéken, és a darabjaikat különböző helyekre cipelték hoki táskákban, de ennek az esetnek csak az ottani visszhangja volt nagy.)

Nahát ennyi lenne a sztori dióhéjban. Szerintem azért (is) érdekes náluk ez az eset, mert elég kevés a bűneset arrafelé. Mint már említettem Espooban laktam (ínyenceknek: azon belül is Laurenlahtiban), ami kb. 20 km-re délre található a tótól, és a világ legnyugisabb környéke. Sehol nem látni kerítést, a bicikliket mindenki a ház előtt tartja a nyitott kertben, és eszükbe nem jut, hogy azt ellophatja valaki. Természetesen a ház bejárati ajtaját sem zárják: mikor első éjszaka bevittem a kulcsot, ami kívülről volt a zárban, bután néztek rám, hogy mit akarok, hisz azt ott tartják mindig.

Hát igen. Ahol tényleges jólét van, nem szorulnak az emberek egymás tulajdonára. Ahol olyan komoly erkölccsel élnek az emberek, mint ott, mélyen elítélendő, kiközösítendő, már-már megvetendő aki lop. Nem is nagyon teszi senki.

Hol vagyunk mi ettől...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Légy szíves, kulturáltan fogalmazd meg a véleményed. Az építő kritikát nagyon szépen megköszönöm. :)